Ki ne tapasztalta volna azt a szívszorító, borzasztó érzést, ami akkor járja át az embert, mikor választottja egy másik női teremtényre szegezi sokatmondó tekintetét! Kinek ne jutnának ilyenkor eszébe saját vélt, vagy éppen meglévő szépséghibái, súlyfeleslege, vagy éppen, hogy már nem a húszas éveit tapossa…? A féltékenység fokozatainak széles a skálája, és ha le akarja győzni azt, amelyik önben lakozik, vegye fontolóra a pszichológus tanácsait.
Ha a féltékenység túlzott, és nem uralkodnak rajta, könnyen elhamvaszthatja a szenvedély parazsát, és rengeteg bajt okozhat egy párkapcsolatban. Szerencsésnek mondhatók tehát azok, akik őszinte bizalommal viseltetnek egymás iránt, és sikerül legyőzniük ezt a – bizonyos mértékben normális érzést -, amely az embert akár teljesen képes hatalmába keríteni, így téve tönkre az egyébként harmonikusnak, szépnek indult, látszólag felhőtlen kapcsolatokat is. Akik nagy féltékenységi jeleneteket szoktak rendezni, mártírként élnek, de közben pokollá teszik a társuk életét. Ön mennyire féltékeny típus?
Csak kevéssé…
Aki csak kevéssé féltékeny, nem gyanakvó típus, az „hosszú gyeplőre engedi” szerelmét, mondván, a félelem nem szünteti meg a veszélyt. A társa felőle nyugodtan találkozhat nőnemű barátaival, beszélgethet kolléganőivel, amennyit csak akar, ön egy pillanatig sem kételkedik a hûségében, és nem tesz fel utána kérdéseket. Habár… Időnként mégis rátör önre a féltékenység, amikor mondjuk egy partin azt látja, hogy élete párja egy nagyon csinos nővel beszélget, vagy amikor kedvese például túl bizalmas az ön barátnőjével. Egy kicsit dühöng rajta, de másnap már nem gondol rá… Még akkor sem, ha előzőleg nem tudta elrejteni duzzogását, vagy csípős megjegyzést tett az esetre.
Amit ez jelent:
Minden rendben van! A féltékenység normális érzés, amely úgy mûködik, mint egy radar. Lehetővé teszi a szerelmi kapcsolat kontrollját, és különleges jellegének megtartását – vélik a pszichológusok. Ön ritkán „gurul be”, és kis kivételektől eltekintve teljesen megbízik benne.
Amit tenni lehet:
Amikor érzi, zúgni kezd a féltékenység szele, beszéljen partnerével, magyarázza el neki, mi az, ami zavarja önt a viselkedésében. Ha az illető nem Don Juan típus – és nem olyan gonosz, hogy önnek szándékosan fájdalmat okozzon – hízelegni fog neki, hogy ön féltékeny rá. Bizonyára megbeszéli majd önnel, mi az, amit elfogad az ön által mondottakból, és mi az, amit irreálisnak tart. Ez pedig további lépést jelent a „páros játék” szabályainak megértése felé. És ki ne provokálná a másikat kicsit, csak azért, hogy azután láthassa kedvese reakcióját, annak bizonyítékát, hogy hozzá tartozik?
Nagyon
Nem tud jó szemmel nézni egy nőre – különösen arra, amelyik csinos és fiatal –, ha az társa felé közeledik? Főként, ha néhány szót, esetleg mosolyt is váltanak? Vörös a dühtől, zöld a félelemtől, szürke a szomorúságtól és sápadt a szégyentől? Ebből az összetett érzésből, a féltékenységből fakadó minden színárnyalat meglátszik az arcán. Megbetegíti magát egy mosoly miatt, mely a társa felé irányul - rögtön „veszélyt” lát benne.
Amit ez jelent:
Függetlenül egy igazi rivális megjelenésétől, egy párkapcsolatban a féltékenységre való hajlam három tényezőtől függ – tartják a pszichológusok. Egyik az ön elkötelezettsége a jövőre nézve és érzelmi függősége, a második a bizonytalanság érzése annak függvényében, hogyan érzékeli a másik fél ön iránti elkötelezettségét, a harmadik az ön „izgulékonysága”, azaz hogy mennyire kerítik hatalmukba önt a különböző emóciók. De vigyázat, ez csúszós talaj! Amennyiben a féltékenykedés állandósul, az magatartási zavart jelez. Még akkor is, ha önnek mindez a társához való kötődését bizonyítja, könnyen átbillenhet egy valóban kóros állapotba. Lehetőleg tehát ne váljon elvakulttá, és ha rájön, hogy a féltékenysége tönkreteheti a kapcsolatát, tegyen ellene.
Amit tenni lehet:
Először is beszélni kell róla, majd megérteni és elfogadni, hogy ez a kényes probléma lassan, de biztosan megmérgezheti a párkapcsolatát, és öntől származik, ön az okozója, nem pedig a társa magatartása. Ha önnek valóban nem használ semmilyen megnyugtatás a partnere részéről, akkor egyedül önön a sor, hogy tegyen a társa elvesztése miatti állandó félelme, a cserbenhagyás, a megcsalás és a végleges elhagyás miatti állandó aggodalmai ellen. Ugyanakkor a túlzásba vitt féltékenység gyakran az önbizalom hiányát jelenti, amit segít legyőzni a humor, tolerancia és mértékletesség is… Beszéljen tehát a problémáról kevesével, és döntsék el együtt, hogyan lehetne ezt a nehéz helyzetet megoldani. Miért ne mennének el együtt egy pszichoterapeutához, aki a párkapcsolatokkal foglalkozik?
Az őrületig
Majdnem biztos benne, hogy csalódni fog, noha a társa egyelőre a legkisebb alkalmat sem szolgáltatta az ön féltékenységére. Azért ön állandóan résen van, amikor egy nő közeledik a férje vagy az élettársa felé, mert ő bizonyára nem tud ellenállni az asszonyi bájnak. Az eredmény: ön egy megfigyelőrendszert tart fenn és működtet. Átválogatja a másik bankkártya-elismervényeit, vajon hol vett ki pénzt, kibontja postáját, elolvassa a határidőnaplóját, benyomja a hívásismétlő gombot a mobiltelefonján, és a fogadott hívások listáját nézegeti… Önnek nem szükséges, hogy a gyanakvásai beigazolódjanak ahhoz, hogy elrontsa, és elviselhetetlenné tegye a saját és partnere életét. Bármit mond a másik, soha nem tudja megnyugtatni önt.
Amit ez jelent:
Vigyázat, beteges féltékenység! Aggodalmában paranoiássá is válhat, és meg lehet győződve arról, hogy mindig a legrosszabb történik önnel, és hogy az egész világ ámítja és gúnyolja önt. Elábrándozik a társa tekintete? Biztos egy másik nőre gondol! Ön nem kérdőjelezi meg a saját magatartását, hanem csak és mindig a másikét, amely ön szerint sandának tűnik. Saját érzelmeit mérgezi meg, és ezzel megakadályozza a párkapcsolat megfelelő fenntartását, s esélyt ad arra, hogy a másiknál „beteljen a pohár”. Ön minél több jelenetet rendez, annál jobban eltávolítja magától a társát.
Amit tenni lehet:
Először tudatosítsa magában, hogy túloz. Azután próbáljon rájönni, miért hiányzik annyira az önbizalma és a bizodalma a társában. Érdeklődjön az iránt is, hogy a családjában vagy önnél korábban fordult-e elő komoly hűtlenkedés vagy házasságtörés? Ha az ön féltékenykedése olyan mértékű, hogy lerombolja az érzelmi életét – és már hagyták el ön ugyanebből az okból - , ne habozzon, hanem menjen el egy pszichoterapeutához, és részletesen beszélje meg vele a tennivalókat.
Egyáltalán nem
Féltékeny, ön? Ki állítja ezt? Különben is, ön teljesen „szabadjára engedi” a társát.
Amit ez jelent:
Talán kicsit hazudik önmagának, és elutasítja, hogy egy „régimódi” érzés a hatalmába kerítse, ön annál modernebb… Az is lehet, hogy egyáltalán nem törődik azzal a személlyel, akivel megosztja az életét… Mert a pszichológusok véleménye szerint a féltékenység univerzális dolog, és az arra való képesség az emberiség genetikai örökségéhez tartozik. Lehetővé teszi, hogy figyelmeztessen valakit a párkapcsolatát veszélyeztető állapotra és – normális esetben – hozzájárul „az ember egészséges pszichológiai állapotához”. A nőknél a rivális általában egy szép nő képében jelenik meg. Míg a férfiak a versenytársat főleg egy erőteljes karakterű férfiban látják, aki képes tőlük elhódítani a szeretett nőt.
Amit tenni lehet:
Hagyja abba annak állandó hangoztatását, hogy ön egy modern nő, és nem hiányzik önnek a féltékenykedéssel járó bonyodalom. Ön nem egy tökéletesen működő gépezet, és a társa sem „egy festett kép”. Ismerje el, hogy olykor féltékeny, ahelyett, hogy elrejtőzne az érzés elől, illetőleg tagadná vagy szégyellné ezt az érzést. Főleg pedig, fejezze is ki érzéseit – nem erőteljesen és nem erőszakosan –, ha okot lát rá.
Néhány jó tanács
Megőrjíti a férfi féltékenysége?
Szigorú ellenőrzés, a kapcsolatok korlátozása és a másik téves értékelése: ez a nagyon féltékeny típusú emberek működési elvének három alapmotívuma. Azoké, akik jelenetet rendeznek, mert ön nevetgélt ebédnél az asztalszomszédjával, vagy beszélgetett a jóképű boltossal, vagy esetleg mert egyszer nem vette fel a mobilját. Ajánlatos az óvatosság, mert az erőszak és a féltékenység nem járnak messze egymástól. Még szélsőségek nélkül is pokollá teheti a betegesen féltékeny ember a saját és a mások életét is. Az alábbiakban néhány tanáccsal szolgálunk ahhoz, hogyan viselje el ezt a kegyetlen elnyomást, illetőleg mikor nem szabad már tűrnie:
• Tárja fel a másikat féltékenységre késztető szituációkat, és sürgősen szüntesse meg azokat, amelyeket lehet, illetve azokat, amelyekről úgy véli, hogy valóban okot adhatnak partnerének a féltékenységre.
• Fejezze ki a másik előtt, hogy ön mennyire szenved az ok nélküli, örökös féltékenykedésétől, és hangsúlyozza, hogy ez ön szerint nem az igazi szerelem, hanem a másik kínzásának a jele.
• Soha ne fogadjon el mindent a szerelem ürügyén. „Az, hogy ellenőrizlek, csak annak a jele, mennyire szeretlek” – szokták mondani. Nem így van! Az ellenőrzés, az erőszak, a „rabszolgatartás” nem megbocsátható és nem is tolerálható tevékenységek.
• Tudni kell időben elmenni. Szélsőséges esetben a féltékenység egészen az őrületig fokozódhat. Amennyiben az illető nem hajlandó gyógyíttatni magát, a dolog csak rosszabb lesz. Nincs más megoldás, mint menekülni…
AJÁNLOM AZ OLDALT
