Szinte nincs olyan ember a világon, aki ne szenvedte meg annak gyötrelmét, hogy a kedvese, partnere, társa faképnél hagyta. Ilyenkor a heves érzelmek, indulatok szinte egymásra tolulnak, fájdalom, düh és szenvedés uralkodik el az elhagyott személyen. Legtöbben képtelenek vagyunk feldolgozni ezeket az ellentétes, szenvedélytől fűtött érzéseket.
Van, aki a szakítás után barátainak, ismerőseinek másról sem tud beszélni, csak hosszan taglalja a szakítás történetét, és gyűlölet hatja át minden szavát, amikor a másikról beszél. Ugyanakkor képtelen szabadulni azoktól a felejthetetlen közös élményektől, amelyeket hűtlen társával átélt. Egy irreális világba kerül, ahol nem érzékeli a valós történéseket, ahol másodlagossá válnak korábban fontos dolgok, és csak egy valami létezik: a csalódottság és a fájdalom. Mások viszont képtelenek megosztani bánatukat valakivel, és még inkább befelé fordulnak, átadva magukat a lelki gyötrelmek végtelen bugyrainak.
Egy biztos: az elhagyott emberekkel barátaik hosszú ideig nem tudnak mit kezdeni, s az is előfordul, hogy egy idő múlva az illető teljesen egyedül találja magát. Nem lehet elvárni egy másik embertől, hogy hosszú hónapokon át hallgassa a véget ért szerelmi történet végtelen taglalását. | |